A Klösz gyűjtemény nagyfelbontású digitalizálásának
technikai megoldása.
Feladat:
A Klösz gyűjtemény, a századfordulón tevékenykedő Klösz György fotográfus munkáinak nagy részét tartalmazza. Ezen felvételek felvételi körülményeiről, az
elkészült képanyagok laborálásáról nincs feljegyzésünk. A feladatként adott képek változó vastagságú kartonerős hordozóra vannak felragasztva. Ezen ragasztás néhol már nem is tartja a fotót és láthatóan kiemelkedik a karton síkjából. Az akkor használt fotópapírok rendkívül vékony anyagúak és nagyon sérülékenyek. Az így felkasírozott képeket albumba kötötték, ahol változó méretű „bekötő nyelvet használtak”, ez a tény és az idők folyamán, talán több alkalommal is nedves, és száraz idők, miatt a kartonerős lapok olyan hullámosodást vettek fel, hogy még az erre kiszámított felszorító asztal
ellensúly rendszere sem tudta síkban tartani. A gondos tárolás ellenére is az albumlapok
képeinek minősége és kezelése jónak míg a tartó kartonok öregedése számottevő
„száraz papír” felületként látszódtak, és a szükséges áthajtáskor hajlamot mutattak, a kasírozás mentén törésre. A használt albumlapokon különböző nagyságú díszkereteket használtak, azokon a beragasztott képek sem mutattak egyformaságot, gyakran a meglévő keretre is rákasíroztak képeket. Az akkori kasírozás, vagy archiválás számai
a hordozó kartonlapon most áttetszően látszik, és néhol a fotóval letakart keret valóságos vonalként mutatkozik.
Az így elkészített albumok befoglaló mérete elérte a 35×50 cm.-t, gerincvastagsága
10-25 cm volt, és részben síklapos, részben körívben készült kötészeti összefogója, míg súlya a 15-20 kg között van, oldalszámban a 270 – is elérte.
Az albumlapokat egységesen kezeltük, és az előirt 400 DP beolvasási felbontással digitalizáltuk, függetlenül attól, hogy a kép mérete milyen nagyságú. Igy változó nagyságú állományt készítettünk, de a felbontási minőség nem változott. Ez a tény a későbbi megjelenítést segítette elő.
Digitalizálás:
Erre a feladatra speciális reprodukciós asztal készült, amely 60×80 cm
digitalizálható felületet tett beolvashatóvá. A felsőüveges asztal üveglapja
10mm.-es síkcsiszolt, amely hárompontos felfüggesztéssel lehetett síkban tartani.
A használt üveglap torzításmentes, és az esetleges színbeli eltérését a kalibráció során kiegyenlíteni lehetett.
Az üvegfelület alatt helyezkedett el a libellás eredeti tartó, amely úgy lett méretezve, hogy 10-15 cm gerincvastagságú albumokat is befogadhasson, és a változó magasságú albumlapokat mindig azonos síkban tartsa. Ellensúly rendszere amely a felszorításban vett rész 6.kg nagyságú és a próbákon 270-350 gr súlyú kartonerős anyagokat is kifogástalanul kisimított. A gyűjtemény egyes albumlapjainak igen régi és tartós alakváltoztatása miatt ez nem volt lehetséges. Az ilyen albumlapok képi megjelenítésekor csak a kép oldalának nem sima futása, vagy a használt reprodukciós fény sajátságos csillanásával vehető észre.
Az eredeti tartó liftes mozgása, 55 cm volt, ami elégségesnek bizonyult, hogy az albumokat, ott helyben átforgató lapozással lehessen digitalizálni.
Az albumlapok kartonerős vastagságai miatt, a lapok felszorításkor gyakran elmozdultak a beállított vízszintezett keretből, és a képernyőn szögelfordulásként látszódtak. Ezt a helyzetet a felvételkor – felszorított állapotban – nem lehet a sérülés veszélye nélkül elvégezni, így ez az utólagos képfeldolgozási műveletekben kapott helyet.
A rudazaton helyezkedett el SINAR műszaki fényképezőgép, amely a precíz síkbeli korrigálást tett lehetővé, és befogadta a Rodenstock Apo-Rodagon 135mm gyújtó-
távolságú reprodukciós objektívet. A használható terület 7×11 cm, amelyből az eredeti
leképzése 6×7 cm-en jött létre.
Tényleges digitalizálást a FALCON scan hátfal végezte, ahol Kodak tri lineális
8000 pixeles detektor szolgáltatta az adatokat. A beolvasási felület 6000×8000 pixel
felhasználásával történt, a 400 DPI felbontás, 30×35 cm.-es albumlapoknál 70-90 MB
RGB Tiff állomány hozott létre.
A felvételezés kalibrálása a Kodak szín és szürkebeállító segítségével történt, ahol a fehér érték a 250,250,250,, a fekete 8,8,7 /Photoshop/ érték, a felvételezési gamma a „ lágy” 2.2 volt. A napi felvételezési gyakorlatot nagyban segítette az azonos körülmények megléte, és így munkakezdéskor csak a középszürke ellenőrzését kellett elvégezni. Fontos tény, hogy az eredetiek változó foto minőséget mutattak, és azokat így – bár fekete-fehérként készítették – azt a szándékos, vagy az eltelt idő eredményezett barna tónusai, miatt színes képként kezeltük.
A scan digitalizálási technológia, állandó és magas színhőmérsékletű munkafényt igényel. Ilyen fényt a nagynyomású kisülő lámpák adnak, ahol nagy fénysűrűség is elérhető. Az eredetiek fényterhelésére vonatkozó kötöttségek előírták a 10e.lux.-nál
nem nagyobb fény használatát. Ennél a fényterhelésnél az eredetiek beolvasási
ideje az előirt 400 DPI.-nél 5,6 –6,2 percet vett igénybe. A következetes eredeti óvó előírás miatt, a teljes beolvasási felületet egy fekete védő maszk takarta, és az azon 8-12 cm nagyságú rés volt csak kitéve fényterhelésnek. A szinkronizált mozgás segítségével a maszk végighaladt a felületen, nem érvén az üveghez, és így résen át a megengedett fényterhelés 1/7.- e, érte a eredetit.
A fényforrások a reprodukciós feladatnak megfelelően lettek felszerelve, és közel
45 fokban tükrözésmentesen világították meg a felületet.
A beolvasás állománya a mentéskor a megadott file néven lett könyvtárba mentve, és a BFL .-től kapott melléklet alapján lett pontosítva. A feldolgozás több feladata ellenére is csak egy digitalizálás készült, és mint eredeti minden ennek felhasználásával történt.
Feldolgozás:
A képanyagok digitalizált állományait, mint eredetit kezeltük, és abból konverziók segítségével rendeztük a feladatoknak megfelelően.
Készültek, nagyfelbontású eredetiek, másolt archív eredetiek, tömörített Kutatói, és tömörített bélyeg Kutatói állományok, és fekete-fehér Kutatói állományok. Minden konverziót az eredetiből származtatjuk, amely eredeti nem tartalmaz manipulációs részeket. A képeken érezhető élesség az objektív fizikai felbontása, az állományokat a végső felhasználási feladatnak függvényében kell kezelni és így a manipulációs műveleteket is akkor kell elvégezni. Gradáció, élesség, tónus, színtelítettség….stb
A képeken jelentkező hibák az eredeti öregedéséből, és az akkori vegyszeres munkálatok hibáiból adódnak, a képek beavatkozás szintű retusálása, az eredetivel való egybevetése nélkül nem kívánatos, mert a mai látszólagos hibák nem biztos, hogy azok. A konvertált fekete-fehér állományok felhasználása csak abban az esetben jó megoldás, ha azt kísérő szövegben szerepel, hiszen a természetes ”öregedési barnulás” a képeken jól látszódik.
Komoly kutatói és fotó-grafikai munkák összegzését jelentené egy minden hibát kijavító munkafolyamat, amely egy olyan állomány eredményezne amely a szakmai és
nem szakmai feladatra is kiváló. / Minta./
Az elkészült és CD.-n rögzített állományokat célszerű az adatvédelmi előírásoknak megfelelően kezelni, és szükség esetén újbóli másolatokat eszközölni.
B u d a p e s t 2004.06.03
Basa János fotóművész